Ami a valóság mögött van

A pénzügyi kultúra fejlesztése

A pénzügyi kultúra fejlesztése

Hamis csillogás, hazug tanítók!

2015. április 26. - mitkelltudnod

Siker, pénz, csillogás! Ki ne vágyna rá...

De vajon mi rejlik a színfalak mögött, valóban siker, és gazdagság kíséri azok életét, akik kifelé mosolyognak, és tetszelegnek a boldogság palástját magukra öltve? Valóban csupa öröm, és csillogás az ilyen élet? Vajon valóban igaz mindaz, amit láttatni engednek? Valóban megérdemlik sokan azt a láthatatlan vezetői státuszt, ahová önnönmagukat helyezték, s  megfeszülve, emberfeletti erőfeszítést igényelő színházat játszva másokkal helyeztetik magukat?

csillogas.jpg

Nos, az igazság sokszor valami egészen más, a látszatnak épphogy ellenkezője, sötét titkokkal árnyékolva, valami sejtelmes végeláthatatlan labirintus, amelynek kelepcéiben elveszve rombadőlt, hazugságokkal teli életek leledzenek. Sokszor a látszat oly messze van a valóságtól, mint két kontinens egymástól, de vajon mi oka annak, hogy egyesek a kölcsönok terhe alatt roskadozva is a csillogás álcáját öltik magukra, s még inkább adósságokba hajszolják magukat és családjukat?

De lássuk a kezdeteket...

Van olyan, hogy az élet kiválaszt, a sors megsegít, és abban a kiérdemelt, vagy ki nem érdemelt szerencsében részesít, hogy felemel, megengedi, hogy szintet lépj, sok esetben egy jóval magasabb anyagi szintre, ami igaz lehet nem csak az élet pénzügyi vonatkozásban, hanem más egyéb pozitív formája is lehet még a felemelkedésnek. Olyan lehetőségek bukkannak fel, amik aztán gyökeres változást eredményeznek, csak meg kell ragadni őket. Akik felismerik az adódó lehetőségeket, és élnek is vele, mindazok kitartó munkával magasabbra és magasabbra jutnak. De hogyan kezelik sokan a hirtelen szerzett vagyont és sikert? Mert bizony tudni is kell bánni a megszerzett javakkal, nem elég csak rábízni magunkat a sorsra, és elhinni, hogy ez a joggal kiérdemelt siker örökké tart majd, és életünk alkonyáig legalább ennyiben, vagy még ennél is többen lesz részünk. És ezen a vizsgán sokak elbuktak már, és még ezután is seregnyi balga bukik majd el, mert valami természetesnek fogják venni az áldásokat, és nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy az életben is váltakozva követik egymást az évszakok.

Először beköszönt a tavasz a maga csodálatos lehetőségeivel, s akik a megfelelő magokat vetik el, azok életének kertje virágba borul majd, s a megfelelő nyári gondoskodás mellett végül meghozza majd gyümölcsét, és szerencsés esetben ősszel gazdag aratásban manifesztálódnak az eddigi fáradalmak. Az aratást követően azonban megmutatkozik, ki tartja tiszteletben a természet örök törvényeit, és ki az, aki méltó a jutalomra, mert most következik az igazi vízválasztó, és a szűklyukú rostán átrostál mindekit a tél fagyos keze. S ha majd ismét újjáéled a természet, akkor válik el, van-e mit elvetnünk, vagy méltatlannak bizonyulunk az újabb lehetőségre. Ugyanez érvényes az üzleti területre, s az élet minden szegmensére. A legtöbben ott hibázzák el, hogy a bőséges aratást követően megpihennek, megszűnnek tervezni, hiszen olyan messze van még a tavasz, és olyan keményen dolgoztak egész évben, végre elérkezett az ideje a jól mérdemelt pihenésnek, a dicsőség learatásának, a fényben való fürdőzésnek.

Itt törik meg sokak jelleme, s eme törés nem csupán az előrelátást, és óvatosságot tompítja el, hanem eltorzítja a belső ént is, valami más irányba sodorja, hiszen gazdag aratáson van túl, miért is ne élvezné ki gyümölcseit, miért is ne páváskodna mások előtt, miért ne dicsekedne kiérdemelten learatott gyümölcseivel, melyek oly szépen ragyognak, s oly kedvesek a szemnek. Csak elérkezik majd ismét az életadó tavasz, maga mögött hagyva a dermesztő téli tájat, s a termékeny föld készen áll a jó vetőmag befogadására, csak legyen mit elvetni...Nos, a mindennapok is ugyanígy zajlanak, vetünk, munkálkodunk, aratunk, megpihenünk, s felkészülünk az újabb vetésre.

Sajnos a sikeres pénzügyi aratás azonban valahogy rányomja a bélyegét az üzleti élet szereplőire, akik már egy átlagosnál jobban sikerült anyagi siker nyomán is képesek új, más emberként tekinteni önmagukra, mások fölé helyezik magukat, s bizonyos esetekben még mások tanítójává is kinevezik magukat, akik utat mutatnak a nyomukba szegődőknek, fitogtatják javaikat megpróbálván hűséges követőket, tisztelőket faragni belőlük, akikből alkalomadtán még anyagi hasznot is húzhatnak. A megszerzett dicsőség, legyen az könnyen vagy nehezen szerzett is, hályogot ereszt az óvatlan szemre, s idővel teljesen vakká tesz. Aki nem tanulja meg tisztelni az örök törvényszerűségeket, az beleakad a sors kerekeibe, és összetörve kerül csak ki azok alól, fájdalmas lecke árán.

Végeláthatatlan azok száma, akik csekély siker láttán predesztinálva érzik magukat egy jobb életre, érvényesítik a carpe diem elvet életükben, hiszen ha most behajtották a sorson a dicsőséget, akkor az mostantól biztosan garantált, így képesek eladósítani magukat, családjukat, hogy a jövendő dicsőséget még ma megünnepeljék. Ők azok, akik méregdrága autókat vásárolnak hitelre, ők azok, akik költséges kirándulásokat engednek meg maguknak felemésztve minden tartalékukat, ők azok, akik felélik vállalkozásuk vagyonát, még adózás előtt... Sajnos, sokan buktak már bele az efféle életstílusba, mivel figyelmen kívül hagyták az élet körforgásának természetes és jól nyomon követhető rendjét. De mit tesz az ilyen ember, kinek életébe beköszönt a tél? További adósságokat termel, hogy megszokott életszínvonalát fenntarthassa. És még mindig képes a pénzügyi tanácsadó szerepében tetszelegni, holott már rég elveszett a hajdani dicsőség, rég elfogyott a legutolsó aratás terménye. És éppen azért veszélyesek az ilyen emberek, mert habár álcázzák rossz anyagi helyzetüket, még mindig sokan figyelnek rájuk, tekintenek példaképpént a pénzügyi értelemben vett bukott angyalokra, akik rossz sémákat közvetítenek, s ez vésődik bele az ifjú titánok elméjébe, akik Nagy Sándor útjára akarnak lépni, és vezetőjük dicsőségét áhítják.

 Se szeri se száma az olyan elbukottaknak, akik figyelmen kívül hagyták a takarékoskodás elvét, na nem mintha nem ismernék, mert üzletemberként biztosan találkoztak olyan olvasmánnyal, ami hangsúlyozta volna a befektetés fontosságát, csak éppen ők nem vonatkoztatják magukra ezen elveket. Számos marketing és üzleti könyv foglalkozik a témával, ne említsek másokat, mint Robert T. Kiyosaki vagy Brian Tracy művei, akik jelen korunk sikeres és elismert pénzügyi mentorai.

Meglepő módon azonban az MLM-világ is tele van efféle szélhámos "sikeremberekkel", akik óriási adósságok mellett irigylésreméltó autójukból kiszállva, fényűző ruhájukban teljes pompában felállnak a pódiumra, és arra bíztatják a jelenlévőket, hogy csatlakozzanak, kövessék őket, ha olyanok akarnak lenni, mint ők. De vajon milyen is ez az élet, amivel annyira kérkednek, és példaértékűvé emelik mások előtt? A legtöbb eseteben csupán illúzió, puszta légvár, ami alapok nélküli, és bármikor összeomolhat. Ezt persze titkolják, sőt még maguknak sem vallják be. Mert hát ha lehullna a lepel, ki vágyna egy olyan világba, amit a részletre vett luxus autók, és hazug, önáltató ömlengések uralnak? Természetesen tisztelet a kivételnek, mert vannak becsületes MLM-es üzletemberek is, akik valóban kemény munkával jutottak a csúcsra, csak sajnos sok olyan van, akik hazugsággal teli életet élnek, elérhetetlen sikereket hirdetnek, sőt még saját életük irányítását sem tudják kézben tartani, mert a carpe diem elve olyan szinten érvényesől életükben, hogy egy idő után felemészti életüket az adósság. De még ekkor sem képesek vonalat húzni, és bevallani, hogy egy fejezet lezárult, s tovább kellene lépni, mert ha nem, akkor a hazugság csapdája magával rántja őket olyan mélyre, ahonnan már nincs kiút.

Sajnos az ilyen anyagilag megtört sorsok predesztinálhatók, hiszen az ilyen emberekre jellemző a túlköltekezés, a rózsaszín ködbe való burkolózás, az örömittas fényűzés, a személyiség megváltozása, a határtalan siker érzésétől való megrészegülés, és a realitás elvesztése. Olyan egyszerű aranyszabályok létezését és igazságát figyelmen kívül hagyják, amik a takarékoskodásra buzdítanak. Józan paraszti ésszel végiggondolva kiszámolható, hogy X jövedelem mellett nem lehet X+10%-ot költeni, hanem ajánlott inkább X-10%-os költségkeretben maradni, vagy ha ennél több befektetnivaló is félretehető, akkor ajánlott többet is megtakarítani. Nem egy marketing könyvben olvasható például, hogy az autónk értéke ne haladja meg 2-4 havi jövedelmünket. Talán tulzásnak tűnhet ez a számítás, azonban több évtizedes üzleti tapasztalat húzódik meg eme elmélet mögött, mégis mások a jelenleg biztosnak tűnő anyagiak mellett olyan 5-10 éves leasing-konstrukciókat felvállalnak, ami aztán megnyomorítja őket. Sokan akár jelenlegi havi bevételük 20-30-szorosát kifizetik 5 év alatt egy olyan járműre, ami a hitel lejártával már nem ér annyit, mint az utolsó évi részlet. S nem elhanyagolható tényező, hogy a gazdagság látszatának fenntartása végett vásárolt luxus gépjármű mellett már egy családi otthonra valót nem tudnak kigazdálkodni, mert jövedelmük jelentős részét felemészti az autóhitel, másik jelentős része pedig szintén a gazdagság látszatának fenntartását hivatott szolgálni, s így kiegyezik az ilyen ember a bérlakással mondván, majd ha még jobban fellendül az üzlet, akkor gondoskodom egy otthonról, most fontosabb a csillogás... Legelőször pedig akkor kezdik megérezni elhibázott döntéseik súlyát, amikor a korábbi felfelé ívelő gazdasági prognózisok helyett másat hoz az élet, s megtorpan az üzlet, vagy csökkenni kezd a bevétel. Ekkor is a szükséges megszorítások helyett sokan inkább további hiteleket vállalnak fel, adósságot adósságra halmoznak, s némelyek még a tolvaj gaztettektől sem riadnak vissza, csalás-lopás útján szerzik meg azt a szükséges összeget, ami még ideig-óráig a felszínen tarthatja őket, nem törődve azzal, hogy mások életébe belegázolnak, mások megtakarításait elrabolják.

 S mi a végtermék? Egy hazugságokkal teli eladósodott élet, színlelt fényűzés, milliós, tzímilliós (FT) kölcsönök, melyekből már aligha van kiút, becsapott, megkárosított, meglopott barátok, ismerősök, felégetett múlt, és az eltorzult jellem felismerhetetlen új alakja, amely ha levetné fényes gúnyáját, megrémítene mindenkit annak valósága. Éppen ezért nem vetik le ragyogó kelméiket, hanem tovább járják parádés táncukat végtelennek tűnő hattyúdalként, tetszelegve a világnak, nehogy fény derüljön jellemtelenségeikre, hazugságaikra, megtört életükre.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://penzugyivalosag.blog.hu/api/trackback/id/tr437399560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása