Egy kelet-afrikai közmondás úgy tartja, hogy: "A kölcsönkérés olyan, mint az esküvő, a kölcsön visszafizetése pedig, mint a gyász". Valljuk be, mély igazságtartalma van ennek a népi bölcsességnek, s bár sokan fontolóra vennék, mielőtt eladósítják magukat, családjukat, vállalkozásukat.

Aktuális kérdés a mai világban a kölcsönkérés témaköre, mikor szinte minden nap szembesülünk ilyen helyzetekkel, mindenki körül tucatjával vannak olyanok, akik a banki hitel terhei alatt roskadoznak, mások leasing cégeknek fizetik a vaskos havi részleteket, megint mások pedig barátoktól, ismerősöktől, ne adj Isten uzsorásoktól kértek kölcsön egy nehéz pillanatban, és kárhoztatják most magukat rossz döntéseik miatt. Találóan meg van fogalmazva a Példabeszédekben is, hogy: "A kölcsönkérő szolgája a kölcsönadónak". Az emberek jelentős hányada azonban nem veszi figyelembe az intést, és az első adandó alkalommal eladósítják magukat mondván, hogy nem volt más választásuk, ugyanis lakást kellett venniük, autót kellett vásárolni, váratlan magáncélú kiadások jelentek meg az életükben, stb. Ha felületesen vizsgáljuk ezen indokokat, akkor racionális érveknek tűnnek, azonban senki sem gondol a kockázatokra, és az emberek 90%-a mindinkább mágánjellegű kölcsönszerződésekbe bocsátkozik, és csak nagyon kevesen vannak, akik vállalkozásfejlesztési céllal vágnak bele bizonyos jól átgondolt hitelkonstrukciókba. Ne feledjük ugyanis Robert Kiyosaki művét, melynek címe: "Adósság-kalauz", amelyben különbséget tesz a szerző a jó, és a rossz adósság között. Előbbi profitot eredményez, befektetésekre sarkall, utóbbi saját igényeink azonnali kielégítését célozza, és semmiféle profittermelő hatással nem bír.

 Miért virágoznak manapság az olyan kizsákmányoló vállalkozások, mint a Provident, ahol kisebb összegű magáncélú kölcsönöket lehet igényelni? Azért, mert soha nem látott szintre emelkedett az emberek türelmetlensége az anyagi természetű dolgok megszerzése iránt, s nem akarnak addig várni, amíg önerőből meg tudnák vásárolni az áhított nagyképernyős televíziót, a legtrendibb ruhákat, ás a legjobb 5 csillagos kirándulásokat. De ugyanilyen népszerűek a lakáshitelek és a gépjármű-leasing megoldások is.

Érdekes azonban, hogy ha a kölcsönkérés veszélyei kulcsszóra keresünk az interneten, akkor csepp a tengerben azon találatok száma, amelyek a kockázatokra hívnák fel a figyelmünket, viszont ezrével bukkannak elő olyan ajánlatok, amelyek a kölcsönök felvételére buzdítanak, s ez a szellemiség gyilkos kórként viharzik végig az egész emberiségen, éppen ezért találkozunk annyi bedőlt hitellel, annyi keserves túlórázással, annyi álmatlan éjszakával, kilakoltatott családdal, és megtört barátságokkal.

Minden esetben érdemes tehát többször is átrágni a témát, megbeszélni a házastársunkkal, felmérni a valós kockázatokat, mielőtt belevágnánk a hitelbe. Senkinek nincs joga felelősségre vonni bárkit is azért, hogy kölcsönt vett fel, a lehetséges forgatókönyvek végkifejletét viszont világosan kell látni, és ezek fényében kell döntést hozni. Meg kell vizsgálni, hogy valóban szükség van-e arra, amit a kölcsönből vásárolni szeretnénk, vajon valóban nem tudunk-e addig várni, amíg összegyűjtjük a rávalót? A banki hitelek esetében ugyanis ott vannak a kisbetűs részek, amelyekre csak évek műlva figyelünk fel, s átkozzuk majd a napot, amikor aláírtuk a hitelszerződést, ugyanis sokszorosát kell majd visszafizetnünk az eredeti összegnek, s lehet, már rég értékét vesztette az a tárgy, amire felvettük a kölcsönt.

Nehéz a helyzet akkor is, ha a családhoz, barátokhoz fordulunk anyagi segítségért, mert ők könnyebben adnak kölcsön nekünk, viszont valóban érdemes kockára tenni a családi és a baráti kapcsolatokat emiatt? Mert sok kapcsolat bukott már el az ilyen jellegű anyagi konfliktusok miatt, mivel a legjobb szándék ellenére is váratlan események gátolhatják a kölcsön visszafizetésének eredeti megállapodás szerinti ütemezését. Ekkor pedig jön a neheztelés, a mindkét fél részéről tapasztalható harag a másik irányába, és a kapcsolat olyan szintű méreginjekciót kap, amin már semmilyen ellenszer nem segít.

A kölcsönkérő a legtöbb esetben egy biztos munkahely kínálta jó fizetésre, vagy a vállalkozás felfutására alapozza a havi törlesztők pontos visszafizetését, és a kölcsön felvételekor nem számol az előre nem látható helyzetekkel. Nem láthatja például előre, hogy csődbe megy a cég, ahol dolgozik, mint ahogy azt sem, hogy a saját vállalkozás felvirágoztatásának útjába áll egy új konkurens, az infláció, a fogyasztói igények megváltozása, a gazdaság visszaesése, és még sorolhatnám az olyan eshetőségeket, amelyek mind nyereségnyirbáló hatásokat váltanak ki, így az illető képtelen lesz eleget tenni fizetési kötelezettségeinek - hozzáteszem legjobb akarata ellenére is!

 Egy hivatalos pénzintézet ilyenkor könyörtelenül kiküldi a behajtókat, és pillanatok alatt földönfutóvá teszi a kölcsönfelvevőt. De ha barátoktól kértünk kölcsön, az sem kecsegtet éppen a legrózsásabb végkifejlettel, hiszen egy-két megkésett, vagy elmaradt kifizetés után is már nem úgy néznek a felek egymásra, mint azelőtt. Ha viszont bekövetkezik a legrosszabb, azaz a fizetésképtelenség, akkor végképp elmérgesedik a helyzet a kölcsönkérő és kölcsönadó között. Előbbi a barátság húrjait pengeti, és türelmet, könyörületet próbál kicsikarni a másikból, a kölcsönadó viszont az adótt szó, és az írásban rögzített feltételek betartását szajkózza, és felerősödnek félelmei, amelyek a pénz elvesztésének lehetőségéből fakadnak.

A kölcsönkérőnek lehetnek tehát a legtisztább szándékai, a jövő történéseit nem tudja befolyásolni, éppen ezért érdemes tehát számba venni a kockázatokat is, és adott esetben inkább mondjon le terveiről, mintsem nehéz helyzetbe sodorja magát, családját és baráti kapcsolatait.

A magánszemélyek számára pedig, akik kölcsönt kívánnak adni ismerőseinkenk, családtagjaiknak, szolgáljon jó tanácsként, hogy rögzítsék írásban a feltételeket, a határidőket, és ha nagyobb összegről van szó, akkor kérjenek anyagi fedezetet, méghozzá olyan mértékűt, ami biztosan fedezetet nyújt a szerződésben szereplő összegre. Ezen szerződést pedig ügyvéd, közjegyző előtt hitelesítsük, és mindkét fél figyelmesen olvassa el a megállapodás szövegét, hogy tisztában legyenek a feltételekkel. A fizetés elmaradása esetén pedig a kölcsönadó maga döntse el, hogy türelemmel lesz még egy ideig a bajbajutott személy iránt, vagy azonnal érvényesítteti a szerződésben garantált jogait az anyagi garancia elárvereztetésére...

Mi volna az a pénzmennyiség, amit adott esetben átadnál a legjobb barátodnak átvételi elismervény nélkül?

Megjegyeznénk, hogy jelen esetben nem az egyhetes barátságokra és az ivócimborákra gondoltunk, hanem a többéves, akár több évtizedes barátságokra, olyan személyekre, akiket igazán közel érzel magadhoz.

Tételezzük fel, hogy nyári vakációra indulsz, viszont a családi vagyont nem szeretnéd az üres lakásban őrizetlenül hagyni. Ha például egy nagyobb összegről van szó, például több éves, vagy akár évtizedes megtakarításodról, akkor ezt az összeget rábíznád arra a személyre, akit a leginkább közel érzel magadhoz? Nyugodt szívvel tennéd legjobb barátod kezébe ezt az összeget, vagy értéktárgyaidat? Nem fordulna meg a fejedben, hogy mi van, ha bármilyen mély is kettőtök barátsága, egy nagyobb összeg, mondjuk 10-20 millió forint elbizonytalaníthatja a másik felet, és talán rosszra sarkallná? Teszem azt anyagi problémái vannak a barátodnak, te pedig a legjobb pillanatban helyezel el nála megőrzésre egy kisebb vagyont? Megfordult már a fejedben, mi van akkor, ha eljön a pillanat, hogy visszakéred, már nincs meg a teljes összeg, vagy talán az egész eltűnik? Mernél ilyen kockázatot vállalni?

Kiváncsiak vagyunk a hozzászólók, a kérdőívet kitöltők véleményére, amiből megtudhatjuk, ki mennyi pénzt merne rábízni legjobb barátjára, ki mennyire érzi szorosnak kapcsolatát legjobb barátjával?

Te vajon megbíznál lelki barátodban annyira, hogy 10 millió Ft-t, vagy annál is többet elhelyezz nála?

Siker, pénz, csillogás! Ki ne vágyna rá...

De vajon mi rejlik a színfalak mögött, valóban siker, és gazdagság kíséri azok életét, akik kifelé mosolyognak, és tetszelegnek a boldogság palástját magukra öltve? Valóban csupa öröm, és csillogás az ilyen élet? Vajon valóban igaz mindaz, amit láttatni engednek? Valóban megérdemlik sokan azt a láthatatlan vezetői státuszt, ahová önnönmagukat helyezték, s  megfeszülve, emberfeletti erőfeszítést igényelő színházat játszva másokkal helyeztetik magukat?

Nos, az igazság sokszor valami egészen más, a látszatnak épphogy ellenkezője, sötét titkokkal árnyékolva, valami sejtelmes végeláthatatlan labirintus, amelynek kelepcéiben elveszve rombadőlt, hazugságokkal teli életek leledzenek. Sokszor a látszat oly messze van a valóságtól, mint két kontinens egymástól, de vajon mi oka annak, hogy egyesek a kölcsönok terhe alatt roskadozva is a csillogás álcáját öltik magukra, s még inkább adósságokba hajszolják magukat és családjukat?

De lássuk a kezdeteket...

Van olyan, hogy az élet kiválaszt, a sors megsegít, és abban a kiérdemelt, vagy ki nem érdemelt szerencsében részesít, hogy felemel, megengedi, hogy szintet lépj, sok esetben egy jóval magasabb anyagi szintre, ami igaz lehet nem csak az élet pénzügyi vonatkozásban, hanem más egyéb pozitív formája is lehet még a felemelkedésnek. Olyan lehetőségek bukkannak fel, amik aztán gyökeres változást eredményeznek, csak meg kell ragadni őket. Akik felismerik az adódó lehetőségeket, és élnek is vele, mindazok kitartó munkával magasabbra és magasabbra jutnak. De hogyan kezelik sokan a hirtelen szerzett vagyont és sikert? Mert bizony tudni is kell bánni a megszerzett javakkal, nem elég csak rábízni magunkat a sorsra, és elhinni, hogy ez a joggal kiérdemelt siker örökké tart majd, és életünk alkonyáig legalább ennyiben, vagy még ennél is többen lesz részünk. És ezen a vizsgán sokak elbuktak már, és még ezután is seregnyi balga bukik majd el, mert valami természetesnek fogják venni az áldásokat, és nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy az életben is váltakozva követik egymást az évszakok.

Először beköszönt a tavasz a maga csodálatos lehetőségeivel, s akik a megfelelő magokat vetik el, azok életének kertje virágba borul majd, s a megfelelő nyári gondoskodás mellett végül meghozza majd gyümölcsét, és szerencsés esetben ősszel gazdag aratásban manifesztálódnak az eddigi fáradalmak. Az aratást követően azonban megmutatkozik, ki tartja tiszteletben a természet örök törvényeit, és ki az, aki méltó a jutalomra, mert most következik az igazi vízválasztó, és a szűklyukú rostán átrostál mindekit a tél fagyos keze. S ha majd ismét újjáéled a természet, akkor válik el, van-e mit elvetnünk, vagy méltatlannak bizonyulunk az újabb lehetőségre. Ugyanez érvényes az üzleti területre, s az élet minden szegmensére. A legtöbben ott hibázzák el, hogy a bőséges aratást követően megpihennek, megszűnnek tervezni, hiszen olyan messze van még a tavasz, és olyan keményen dolgoztak egész évben, végre elérkezett az ideje a jól mérdemelt pihenésnek, a dicsőség learatásának, a fényben való fürdőzésnek.

Itt törik meg sokak jelleme, s eme törés nem csupán az előrelátást, és óvatosságot tompítja el, hanem eltorzítja a belső ént is, valami más irányba sodorja, hiszen gazdag aratáson van túl, miért is ne élvezné ki gyümölcseit, miért is ne páváskodna mások előtt, miért ne dicsekedne kiérdemelten learatott gyümölcseivel, melyek oly szépen ragyognak, s oly kedvesek a szemnek. Csak elérkezik majd ismét az életadó tavasz, maga mögött hagyva a dermesztő téli tájat, s a termékeny föld készen áll a jó vetőmag befogadására, csak legyen mit elvetni...Nos, a mindennapok is ugyanígy zajlanak, vetünk, munkálkodunk, aratunk, megpihenünk, s felkészülünk az újabb vetésre.

Sajnos a sikeres pénzügyi aratás azonban valahogy rányomja a bélyegét az üzleti élet szereplőire, akik már egy átlagosnál jobban sikerült anyagi siker nyomán is képesek új, más emberként tekinteni önmagukra, mások fölé helyezik magukat, s bizonyos esetekben még mások tanítójává is kinevezik magukat, akik utat mutatnak a nyomukba szegődőknek, fitogtatják javaikat megpróbálván hűséges követőket, tisztelőket faragni belőlük, akikből alkalomadtán még anyagi hasznot is húzhatnak. A megszerzett dicsőség, legyen az könnyen vagy nehezen szerzett is, hályogot ereszt az óvatlan szemre, s idővel teljesen vakká tesz. Aki nem tanulja meg tisztelni az örök törvényszerűségeket, az beleakad a sors kerekeibe, és összetörve kerül csak ki azok alól, fájdalmas lecke árán.

Végeláthatatlan azok száma, akik csekély siker láttán predesztinálva érzik magukat egy jobb életre, érvényesítik a carpe diem elvet életükben, hiszen ha most behajtották a sorson a dicsőséget, akkor az mostantól biztosan garantált, így képesek eladósítani magukat, családjukat, hogy a jövendő dicsőséget még ma megünnepeljék. Ők azok, akik méregdrága autókat vásárolnak hitelre, ők azok, akik költséges kirándulásokat engednek meg maguknak felemésztve minden tartalékukat, ők azok, akik felélik vállalkozásuk vagyonát, még adózás előtt... Sajnos, sokan buktak már bele az efféle életstílusba, mivel figyelmen kívül hagyták az élet körforgásának természetes és jól nyomon követhető rendjét. De mit tesz az ilyen ember, kinek életébe beköszönt a tél? További adósságokat termel, hogy megszokott életszínvonalát fenntarthassa. És még mindig képes a pénzügyi tanácsadó szerepében tetszelegni, holott már rég elveszett a hajdani dicsőség, rég elfogyott a legutolsó aratás terménye. És éppen azért veszélyesek az ilyen emberek, mert habár álcázzák rossz anyagi helyzetüket, még mindig sokan figyelnek rájuk, tekintenek példaképpént a pénzügyi értelemben vett bukott angyalokra, akik rossz sémákat közvetítenek, s ez vésődik bele az ifjú titánok elméjébe, akik Nagy Sándor útjára akarnak lépni, és vezetőjük dicsőségét áhítják.

 Se szeri se száma az olyan elbukottaknak, akik figyelmen kívül hagyták a takarékoskodás elvét, na nem mintha nem ismernék, mert üzletemberként biztosan találkoztak olyan olvasmánnyal, ami hangsúlyozta volna a befektetés fontosságát, csak éppen ők nem vonatkoztatják magukra ezen elveket. Számos marketing és üzleti könyv foglalkozik a témával, ne említsek másokat, mint Robert T. Kiyosaki vagy Brian Tracy művei, akik jelen korunk sikeres és elismert pénzügyi mentorai.

Meglepő módon azonban az MLM-világ is tele van efféle szélhámos "sikeremberekkel", akik óriási adósságok mellett irigylésreméltó autójukból kiszállva, fényűző ruhájukban teljes pompában felállnak a pódiumra, és arra bíztatják a jelenlévőket, hogy csatlakozzanak, kövessék őket, ha olyanok akarnak lenni, mint ők. De vajon milyen is ez az élet, amivel annyira kérkednek, és példaértékűvé emelik mások előtt? A legtöbb eseteben csupán illúzió, puszta légvár, ami alapok nélküli, és bármikor összeomolhat. Ezt persze titkolják, sőt még maguknak sem vallják be. Mert hát ha lehullna a lepel, ki vágyna egy olyan világba, amit a részletre vett luxus autók, és hazug, önáltató ömlengések uralnak? Természetesen tisztelet a kivételnek, mert vannak becsületes MLM-es üzletemberek is, akik valóban kemény munkával jutottak a csúcsra, csak sajnos sok olyan van, akik hazugsággal teli életet élnek, elérhetetlen sikereket hirdetnek, sőt még saját életük irányítását sem tudják kézben tartani, mert a carpe diem elve olyan szinten érvényesől életükben, hogy egy idő után felemészti életüket az adósság. De még ekkor sem képesek vonalat húzni, és bevallani, hogy egy fejezet lezárult, s tovább kellene lépni, mert ha nem, akkor a hazugság csapdája magával rántja őket olyan mélyre, ahonnan már nincs kiút.

Sajnos az ilyen anyagilag megtört sorsok predesztinálhatók, hiszen az ilyen emberekre jellemző a túlköltekezés, a rózsaszín ködbe való burkolózás, az örömittas fényűzés, a személyiség megváltozása, a határtalan siker érzésétől való megrészegülés, és a realitás elvesztése. Olyan egyszerű aranyszabályok létezését és igazságát figyelmen kívül hagyják, amik a takarékoskodásra buzdítanak. Józan paraszti ésszel végiggondolva kiszámolható, hogy X jövedelem mellett nem lehet X+10%-ot költeni, hanem ajánlott inkább X-10%-os költségkeretben maradni, vagy ha ennél több befektetnivaló is félretehető, akkor ajánlott többet is megtakarítani. Nem egy marketing könyvben olvasható például, hogy az autónk értéke ne haladja meg 2-4 havi jövedelmünket. Talán tulzásnak tűnhet ez a számítás, azonban több évtizedes üzleti tapasztalat húzódik meg eme elmélet mögött, mégis mások a jelenleg biztosnak tűnő anyagiak mellett olyan 5-10 éves leasing-konstrukciókat felvállalnak, ami aztán megnyomorítja őket. Sokan akár jelenlegi havi bevételük 20-30-szorosát kifizetik 5 év alatt egy olyan járműre, ami a hitel lejártával már nem ér annyit, mint az utolsó évi részlet. S nem elhanyagolható tényező, hogy a gazdagság látszatának fenntartása végett vásárolt luxus gépjármű mellett már egy családi otthonra valót nem tudnak kigazdálkodni, mert jövedelmük jelentős részét felemészti az autóhitel, másik jelentős része pedig szintén a gazdagság látszatának fenntartását hivatott szolgálni, s így kiegyezik az ilyen ember a bérlakással mondván, majd ha még jobban fellendül az üzlet, akkor gondoskodom egy otthonról, most fontosabb a csillogás... Legelőször pedig akkor kezdik megérezni elhibázott döntéseik súlyát, amikor a korábbi felfelé ívelő gazdasági prognózisok helyett másat hoz az élet, s megtorpan az üzlet, vagy csökkenni kezd a bevétel. Ekkor is a szükséges megszorítások helyett sokan inkább további hiteleket vállalnak fel, adósságot adósságra halmoznak, s némelyek még a tolvaj gaztettektől sem riadnak vissza, csalás-lopás útján szerzik meg azt a szükséges összeget, ami még ideig-óráig a felszínen tarthatja őket, nem törődve azzal, hogy mások életébe belegázolnak, mások megtakarításait elrabolják.

 S mi a végtermék? Egy hazugságokkal teli eladósodott élet, színlelt fényűzés, milliós, tzímilliós (FT) kölcsönök, melyekből már aligha van kiút, becsapott, megkárosított, meglopott barátok, ismerősök, felégetett múlt, és az eltorzult jellem felismerhetetlen új alakja, amely ha levetné fényes gúnyáját, megrémítene mindenkit annak valósága. Éppen ezért nem vetik le ragyogó kelméiket, hanem tovább járják parádés táncukat végtelennek tűnő hattyúdalként, tetszelegve a világnak, nehogy fény derüljön jellemtelenségeikre, hazugságaikra, megtört életükre.